Jég Lovasok

"A lovaglás az élet, a többi csak részlet."

Roncsia története.

Tomival éppen a lovak felé tartottunk a legelőre. Nem tudtuk hol vannak ezért bementünk a még felfedezetlen Roncsiába. Tomi szólt hogy költözzünk be ide meg minden én erre meg elkiáltottam magam: RONCSIA!! Tomi azt kérdezte: Mi van?

Mondom: Roncsia legyen a neve. Tomi beleegyezett. Megkezdtük Roncsia erdejinek,  mezőjeinek elnevezését, felkutatását. Már majdnem mindent tudunk Roncsiáról csak a Félelem erdejének ösvényeinek még nevet kell találni. Ja és bátorság kell ahhoz ,hogy ODA bemenjünk.

Térképét megtalálod a képek között(utolsó).

 

Roncsia - A film

Főszereplő: Szoboszlai Tamás

Történet mesélő és kamerázó: Szoboszlai Melinda

I.Rész

Egyszer még réges-régen volt egyszer egy ember aki elkóborolt a törzséből. Majdnem egész Európát átutazta. Jó azért nem egészen annyit. Oroszország széléről egészen Miskolcig utazott.

Szemeten élt. Mindig megállt egy kis szeméthegynél és turkált. Nem tudta, hogy ki vagy mi rakta le, de ő azt hitte, hogy csak az ő törzse él az egész világon. Ez persze nem igaz, mert 2012-t írunk. Eddig nem találkozott emberrel és nem tudta, hogy hova fejlődött ez a világ.

Most térjünk a lényegre. Épp Roncsia felé tartott. Nagyon meglepődött amikor meglátta a romba dőlt házakat. Mit sem sejtve az egyik épület felé tartott, és valami zagyvaságot ordibált. Amikor nem jött válasz ezt a többi házzal is megcsinálta. Semmi. Betelepedett egy házba és várta az alkonyatot. Mégsem! Felállt elővette az íját, és ordítozva kirohant, mint egy vadállat. Préda után nézett, de nem talált semmit. Tudta ő is, hogy ha így folytatja éhen hal. Nem volt mit tenni. Lefeküdt és egy kis füvet rágcsált elalvás előtt. Elaludt…

II. Rész

Holnap reggel

Az ősember hosszú nyelvét nyújtogatva nézett jobbra és balra. Egy nyalókát nyalt. A nyalókájával együtt elindult egy kis ösvényen (a Melinda ösvényen). Lassan lábait emelgetve mozgott. Aztán észrevett valamit. Egy lovat! Majdnem elájult, mert még ilyen állatot nem látott. A ló kicsit meglepődött és fejét forgatva az embert nézte. Az ősember berohant az egyik közeli erdőbe. Nézte azt amit ő szörnynek hitt és egyszer csak megjelent egy ember. Megfogta a lovat és elindult. Az ember kiabált. Erre a lány felugrott a lova hátára és onnan nézett hol lehet az aki kiáltotta ezt a zagyvaságot.

 

 

Történetei:

A fácán félelmetes története (18 év alattiaknak nem ajánlott!!!!!!!!!!!!!)

 

-Délután két óra körül lehet- mondtam mikor Tomival a Linda erdőbe tartottunk

-Akkor van még időnk bemenni a Félelem- erdejébe.- mondta amikor eltűnt a Linda erdőben.

-Tomi!!Tomii!!- ordibáltam, de vagy nem hallotta vagy elnyelte a föld.

Távolról éles nyerítést hallottam. Nem tudtam eldönteni, hogy Tomit vagy a lovat nézzem meg. Tominál döntöttem, mert ha egy percre is magára hagyom képes lenne meghalni,vagy eltűnni.

-Na már megint kereshetem ezt a tökfejet- gondoltam amikor még egy nyerítés.- Ez a ló is , tiszta elmebeteg!!

-Tomi gyere már be kell mennünk a Félelem erdejébe!!-ordibáltam, de amilyen süket nem hallotta.

Erre amire nem is gondoltam volna az következett!Tomi mögén lopódzott és halálra rémísztett. Én vagy két métert ugrottam és azt hittem megölöm. Ő csak nevetett és nevetett...

-Na jó menjünk a Félelem erdejébe!- mondta nagyon viccesen és én is elkezdtem nevetni.

-Menjünk- mondtam

Lassan elindultunk a Félelem erdejéhez.

- Amúgy a Félelem erdeje miért Félelem erdeje?- kérdezte kicsit félve Tomi

- Nem tudom, mert olyan félelmetes?- mondtam

- Igen.- mondta halkan és hangja elhalt

-Mi a........?- kérdeztem suttogva amikor mocorgást hallottunk a közeli fa mögött. Én mentem először majd Tomi settenkedve követett.

- Lehet, hogy egy farkas- mondtam.

- Ne ijeszgess már!- mondta Tomi.

Erre egy gyönyörű és félelmetes döglött fácán repült a magasba. Tomi ordítozva kirohant én pedig követtem.

- Ezért Félelem erdeje - mondtam.

- Meg kell fognunk azt a dögöt!Készítsünk íjat és lőjjük le.-mondta Tomi

- Ja megfőzzük vacsorának!- mondtam röhögve.

- Ez nem olyan vicces.- mondta- Én láttam már igazi farkast is!Az állatkerben!

- Hát ott én is! Na mindeggy menjünk vissza mert lehet, nem annyira biztos, de LEHET hogy visszajönne az a dög fácán.

- Igen menjünk!- Mondta majd elindultunk.

Éles nyerítés, patadobogás... A kecskék rémültem vágtáztak felénk.

- Úristen azok ott... azok ott..... azok ott a kecskék és felénk tartanak!!!- mondtam ordítozva és a közeli nagyobb fára másztam.

Tomi a szabadban maradt. A kecskék csak közeledtek.... Ekkor történt meg a csoda. Vezérke a kecskék elé ugrott feláldozva magát, de a kecskék éles jobb kanyarral kikerülték. Vezérke felénk bandukolt . Én gyorsan lemásztam a fáról és agyon dícsértem a kis pacikát.

VÉGE!

 

 

A félelem mindenek felett

 

Nyár van. Épp a tanyán barangolunk Tomival. Igen nagyon meleg és fárasztó nap van. De, mint mindig most is Vezért készítjük elő (vagyis én készítem elő Tomi,mint mindig most is a kecdskéknél van). Ma egy kicsit szőrén lovagolok. Háromnegyed óra bőven elég lesz ebben a forróságban.

- Most megyünk zabért.- mondta apukám és Jani bácsival elindultak.

Egyedül maradtunk. Tomi most jött vissza a "kecskézésből".

- Ketten vagyunk- mondtam- Na kihozom Vezérke kantárját.

-Hozzad- mondta Tomi és Vezérkét simogatta.

-A francba!!!- kiáltottam

-Mi van már megint?!- kérdezte Tomi unottan.

- A nyerges zárva van a kulcsot meg elvitték!!!- mondtam.

- PFF!!- nevetett Tomi.

- Végül is Vezérkét így is elirányítom!- mondtam majd bevezettem a pályára.

- Ja persze, szerintem is!- mondta Tomi- Még fel sem tudsz ugrani rá!

- Akkor már két éve láttál lovagolni!- mondtam és könnyen fellendítettem lábamat és fent is voltam a lovaon- Na?- mondtam

- A francba...- Tomi mint mindig most is azt hitte két kör után a segítségét fogom kérni.

Azt hiszi ő a legjobb ezen a földön, de bebizonyítom, hogy nem- gondoltam. Tomi árnyékból nézte a "műsort".

Amikor ügetésbe váltottam, Tomi csak nézett ki a fejéből.... Aztán következett a vágta...

- Elismerem kicsit jobban tudsz lovagolni mint és.

-Ja persze kicsit- gondoltam nevetve- annyira, hogy szőrén csak lépni, nyeregben pedig csak vágtázni tud, de nem tud többet a lovakról.

Térjünk a lényegre. Vezért már bevittük a többi lóhoz. A kecskékkel jól elvoltunk. Megfogtunk egy kis kecskét és azt simogattuk fél óráig.

Sötétedik...A nap már majdnem lement amikor, mondtam Tominak

- Én megyek a lovakhoz, mert nem bírom felfogni, hogy itt hagytak minket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Himnusza:

Ó, Roncsia, Ó Roncsia!

Téged váár Roncsia!

Van itt kígyó és béka

no meg a mérges pulyka.

Ó Roncsia, Ó Roncsia

téged váár Roncsia

Ahol a fácán halálra rémíszt

oda mész most te is!

Ó Roncsia, Ó Roncsia!

Téged váár Roncsia...

 

Dalai:

Át a kitudjahovavezetúton

Át a honnantudjammerre ösvényen

Át a Holtló Farmon

ahol döglött nyulak laknak

Át a Linda erdőn

Át a Dög mezőn

Át a Félelem erdején

Át mindenen át

Ahol megtalálod a naaagy vííz tócsááááát!!!!

 

 

Lombokon, vizeken át

Ahol már senkisem lát

Megtalálod a kis Roncsia falvát

Itt minden van de minden

A gaz erdőtől kezdve

A dög mezőig!!!!